utolsó pár nap

elmegyek, elmegyek hosszú útra megyek, hosszú út porából köpönyeget veszek, búval és bánattal kizsinóroztatom sűrű könnyeimmel kigomboztattatom... pa pa pa pam ...pa pam...
de még előtte:
- kiuszodáztam magam, azt hittem a délelőtti időpont miatt kevesen lesznek, tévedtem, tele volt iskolásokkal és gyógytornázó nyugdijasokkal, utána Ádám meghívott kajálni az egyetem menzájára.
- billiárdozok ma egyet, hogy ne verjen el a somorja-nádszegi haverom mikor hazamegyek, legutóbb én nyertem és azóta várja a visszavágási lehetőséget.
- holnap költözöm, szállásadó Szeder nénimet megkértem, maradhassak még egy napot, holnap takarítani fogok, túl sokszor nem találkozunk, nem beszélgettünk, biztos örül, hogy megszűnnek a fura zajok fentről.
- mivel nem határoztam el pontosan, hogy mikor is utazom haza, tolódott a terminus és halasztódott minden az utolsó pillanatra, hát nem sikerült vonatjegyet szereznem, busz lett belőle, nem olyan veszélyes kétszer már kipróbáltam a frankfurt-pozsonyt, 10 és fél óra. három megállóval.
- megnézem mennyi helyem marad a pakkomban, s az szerint veszek német könyveket és édességeket haza :)
- szeretem Marburgot, még vissza fogok jönni valamikor

távozás szele

Lassan véget ér a Német kaland. Élveztem.
A dolgok elől nem lehet elmenekülni, te oldod meg őket, kivéve amik maguktól is megoldódnak.
Sok vicces dolog történik velem:
- jócskán megdöntöttem a csúzdarekordomat a marburgi fürdőben 9:7 mp :)
- finteszstúdióban jártam, pedig nem szeretek gyúrni.
- megszerettem a gránátalmát
- nem iszom soha többé hesszeni almabort, s kések le miatta egy filmről, amire jegyem van
- kedvelem az arabokat, egy algériai csaj és egy szir csávó jó benyomást tett bennem, az első vidámságával és sipitozós kedves gesztikulációjával, a másik jószívűségével és elhivatottságával.
- szeretem a spontán dolgokat, bár korábban gyakran görcsösen feszengtem, most valahogy nem. Tegnap éjjeli kettőkor beállított hozzám két spicces orosz csaj, egyiket ismertem a nyelvkurzusról, átaludtak nálam, mert nem volt hova menniük. Vicces volt a gentelman szerep, amit nem sokan vállaltak volna.
- már van egy grúz bébisintér ismerősöm is, akivel a buszon nap mint nap találkoztam, (s ugyanabba a suliba járt, mint én, csak más kurzusra) és azt hittem török feleség. Hát emberek, sok szép szemet láttam már, de ezek.... igazi.barna tenger. Tiszteletfejhajtás a szép előtt..
- fel tudnak zaklatni a múlt dolgai, ezen dolgozni kell.
- szeretem ha látogatóba jönnek hozzám és főzhetek valakinek, valakiknek, mint ma Ádámnak, aki átfutott a hegyen hozzám Parasztpatakba.
- befejeztem a nyelviskolát, tanultam amennyit tanultam, öröm volt ott lenni.
- sok szeretetet kapok az itteni barátaimtól, de adok is.
- valahogy nincs honvágyam. :) szüleim hiányoznak, régi barátaim, de más nem.

négy nap örömnyüzsi

Hetenként jelentkezem. Talán mert, nem vagyok igazi blogger, ki minden gondolatot világgá akar tárni. Ritkán fog el a grafomán élvezkedés-önkifejezés utáni vágy, inkább csak tájékoztatom azt, aki tudni szeretne rólam.

A hét tanulságai: Célok nélkül nem élünk, csak időt pocsékolunk. A problémák elől nem lehet elfutni, mert azok legtöbbször magunkban vannak. Nem fogok rászokni semmilyen drogra, kivétel a szeretet, ami jobb minden drogtól. Szeretem Sandra Bullock filmjeit. Szeretem a magyar bulikat. Riszálom ígyis-úgyis. Szeretem, ha nálam alszanak a barátaim.

Csütörtökön palóc barátaim aludtak nálam kocsivásárlásos kalandtúrájuk egyik állomásaként. Hörpintettünk, beszélgettünk, kocsit néztünk, vicces cigiztünk, s szállásadó öregasszonykám álmait kergettük. Nó problémó, s "pohoda"

Pénteken Anyjuk érkezett meg a másnapi bulira. Szeretjük egymást hallgatni, s büszke vagyok ezen barátságra. Egy barátom egyszer azt mondta, hogy ő a melegszivű emberek társaságát keresi, az önzőket és a látszatönzetleneket igyekszik kiszűrni. Osztom ezt. Szeretem a melegszívű embereket, mint a kedvenc erdélyi orvosnőm. Buliztunk Krisztával és sokat nevettünk.

Másnap volt a magyarbuli. Az első igazi marburgi magyar buli. Sokan összejöttünk, lehettünk kb.30-an. Földalatti bárban nyomtuk vagy háromig. Mivel ez volt az első ilyen alkalom, nem igazán számítottuk ki, hogy mennyi kaját kell hozni, hát jó sok kimaradt, a zeneválasztást is 70 százalékban sikerült. De nagyon jó volt, s aki részt vett benne, s hagyta elengedni magát, sokáig nem fogja feledni. Sokakat megismertem, akiket eddig még nem is láttam. Kiderült, hogy Dávid elképzelt barátnője nem is elképzelt. Csaba által emlegetett mainzi Ágota is létezik, sőt nálam is aludt, s másnap várost nézve közelebbről meg is ismerkedtünk. S volt egy csávó "félnémetfélhorvát" aki anyanyelvi szinten beszél magyarul, habár feleségén kívül, aki magyar, nincs más kötődése, csak hallgattam és csodálkoztam.

Ma hétfő van, s kis pihi, nem ézem mennyi az idő, akkor kelek, amikor feljön  nap, akkor eszem, amikor eszembe jut, s ha úgy van kedvem, egy nap alatt háromszor nézem meg ugyanazt a Sandra Bullock filmet, és sokadszorra is ugyanúgy szorul össze közben a torkom, s nedves a szemem. Hát igen, ez (is) én vagyok.

köszönöm Istenem, hogy szeretsz engem.

jelentés a Romulán bolygóról

Probléma lépett fel a netes kapcsolatommal az anyahajóval, kölcsönnetem átmenetileg visszatért nővéremhez, hogy aztán ismét az én szolgálatomba álljon.

Lassan megszoktam új szálláshelyemet, gyönyörű a hely, ha volna több buszom Marburgba, nem kéne nekem más lakhatás.

majd két hete nem írtam a blogra, pedig lett volna mit. Röviden: bulizok, németezek, uszodába lubickolok, magyar bulira készülök, emlékezek, gondolkozom.

Bulizok: egy héten egyszer kétszer valami halaszthatatlan éjszakázás elé nézek, aminek gyakran sörszaga van. Múlt héten játékeseten voltam Noéminél, a többi fizikussal, a héten meg előmagyarbulit tartottunk többedmagunkkal.

Németezek: kiolvastam első német nyelvű könyvemet, ami egy perui szerzőtől van, egy álmodozó delfinről szól, echte "kis herceg" hangulat, érthető németbe csomagolva. Járok suliba, voltunk a csoporttal közösen kávézni is, nem érzem magamon a sok németezés hatását, de biztos sok ragad rám. Helenával, szibériai csajjal, itt-ott találkozok a sulin kívül is, és németezünk. Most egy második világháborús történelemkönyvet olvasok, kíváncsi vagyok ki nyeri meg :)

Uszodába járok: sporttevékenységem jelenleg a pancsolásban merül ki, de nem szeretek egyedül pancsolni. Csaba, Gergő, de főként Ádám ebben a társam. Nagyon jó a marburgi fürdő, és olcsó is.

Magyar buli: nagyon sok itt a magyar, Csaba és Noémi rég tervezte, most megvalósul a marburgi magyar buli, sok embert összecsődítünk és magyar zenéket nyomatunk. Kivettünk egy kocsmát. Gondolkoztam karaokin is, de nem nagyon van hozzá gép, meg kivetítő, macera lett volna, tehát elhagytuk.

Emlékezem: a múlt hétvégén évfordulózva emlékeztem egy régi, szeretni merő énemre, aki vakká akart lenni, de látóvá pofozták.

Gondolkozom: Nagyon sokat gondolkodom mindenfélén, tervezem életemet, pszichológia könyveket olvasok, és még mindig azzal áltatom magam, hogy nyerek a lottón... szórakozom magamon..

köszönöm Istenem, hogy szeretsz engem.

a következő jelentésik
üdv. az admiralitásnak
spok

új hely, új körülmények

Kiköltöztem a városból egy város széli falura. A bauerbachi (parasztpataki) Szeder lakba. Szobakeresésem alatt sok putri helyet láttam, pl. olyan szobát, ahol állt a kosz, vagy olyat ahol kékhajú emberek szaladgáltak, vagy méregdrága panziót, ahol a szoba olyan picike volt, hogy a kis ágy mellett egy szék sem fért el. Na ezeket a mostani állomáshelyi abszolúte űbereli. :) és ne felejtsük el, olcsó :) szerencsés körülmények között egy hónapra beköltöztem egy két szobás lakásba, egy egészen hatalmas ház felső része az enyém, külön bejárattal. Be van rendezve, minden extra kényelem, köszönöm Istenem.

Gyönyörű a falu, itt él Németroszág egyik leggazdagabb embere is. Mivel a Lahnberge nevű hegy oldalán lakom szobámból a látvány frenetikus, előttem a hatalmas völgy, távolban egy vár a hegy ormán Amöneburg. Tesóm is ugyanennek a hegynek az oldalában lakik, csakhogy a másik oldalon. Nem lakok messze a várostól de elég rossz a buszközlekedés, s mivel bolt nincs a faluban buszmenetrendek szerint fogom programjaimat megválasztani. Feltehetőleg esténként nem fogok karatéra járni, s ha buliba hívnak csak úgy tudok menni ha valaki hazahoz. Még kipróbálom, milyen gyorsan jutok el gyalog a hegy másik felére, de hát azért az elég sok, főleg ha vásárolgatok valamit.

Nagyon nyugodt helyen élek és előttem a német Feszty-körkép, mint tavaly háló táborban Sátoraljaújhelyen ahogy mentem le a Hegyről. :)

vízágyas hétvégevárás

Vízágy: Tesómnak hatalmas vízágya van, és most én is ott alszom. Beletelik pár napba, amíg hozzászokik az ember háta, de a jót végül is könnyű megszokni. Vicces, hogy ha a meletted fekvő megmozdul, akkor te is megmozdulsz, de a legjobb a dologban az, hogy a vízágy fűthető. Sosem fázik benne a lábad, sosem kell rá idő, hogy bemelegedjen. Luxus télidőre. Mondjuk elég fura lehet benne szexelni, tán kis tengeri hatás sok hullámmal, idegen hanghatással :)

Hétvégevárás: Pénteken srácokkal bowlingozunk, majd belevetjük magunkat az éjszakába, az összes fiatal felköltözött a városba, sok lesz a szép és vidám emberke, s nagy a hangulat. Bulira fel. Nem vagyok bulifügő, nem csak ezért várom hétvégét, hanem azért mert.... és itt jön a jó hír.... van lakás ....heheheh... költözöm ... még nem voltunk megnézni, de láttatlanban megkaptam, Bauerbachban, Marburg külfalujában, nem egy szobát, hanem egyenesen egy lakást, külön bejárattal. Egy öreg néninél, tesóm egyik kolláganője beprotezsált az anyósánál, akinek a neve Szeder, magyar volt a néni férje, azt hiszem 56os. ez a jó hír a hétre, remélem nem kiabálom ki jó előre.

nächste Station

Ma jöttem haza Abigéltől, Hammból. Hideg volt, de úszni voltunk. Nem egy szép város, de egy kedves emberkém széppé tette. Autodromoztam, mint otthon a búcsúban, és sokat beszélgettem. Tanultam a lelki erőről, emberi tartásról, igazi szeretetről, és megszerettem az evagélikus német istentiszteletet. Nem utolsósorban fájdalmas viszonyba keveredtem az aquapark csúzdájának falával, s nevetve kékzöldülök tudva hogy én nemigen tanulok a hibáimból. :)

Csütörtökön hazaútról döntöttem, de péntekre maradás lett a dologból. Utolsó szép októberi napon felmentem Marburg legmagasabb pontjára a kilátóba, s az odaúton az erdőben leülök egy sziklára, erre szembejön velem egy magyarul beszélő pár. Beszarás. Hessen közepén, egy erdőben, amint épp búcsúzok a helytől, egyszerre csak magyart hallok... hehehe... vicces volt. Szinte jel. Aztán kiderült hogy vannak közös ismerősök, s egyszer csak eljutottam Gergőhöz, s elkaptam egy vacsi erejéig, este pedig pancsiztam Csabával, majd hármasban Bárczás csávóval kiegészülve beültünk az Óvárosban egy sörre... Mozgalmas nap után, másnap úgy ébredtem, hogy maradok. A korábban emlegetett B-tervet választom. Nem megyek haza ezen a héten, hanem maradok november végéig. Maradok a németkurzus végéig, de az államvizsgát otthon teszem le, olcsóbban a pozsonyi "Gőtében". Pénteken átmenetileg beköltöztem tesómhoz, max. péntekig maradok, aztán ha nem akad szoba, panzióba költözöm.

Még komolyabban fogom veni a némettanulást, s lehet eljárok ruédára (latin körtánc, salsa) vagy tai chi-ra vagy folytatom a karatét. Nyüzsög a város. Szeretem.