négy nap örömnyüzsi

Hetenként jelentkezem. Talán mert, nem vagyok igazi blogger, ki minden gondolatot világgá akar tárni. Ritkán fog el a grafomán élvezkedés-önkifejezés utáni vágy, inkább csak tájékoztatom azt, aki tudni szeretne rólam.

A hét tanulságai: Célok nélkül nem élünk, csak időt pocsékolunk. A problémák elől nem lehet elfutni, mert azok legtöbbször magunkban vannak. Nem fogok rászokni semmilyen drogra, kivétel a szeretet, ami jobb minden drogtól. Szeretem Sandra Bullock filmjeit. Szeretem a magyar bulikat. Riszálom ígyis-úgyis. Szeretem, ha nálam alszanak a barátaim.

Csütörtökön palóc barátaim aludtak nálam kocsivásárlásos kalandtúrájuk egyik állomásaként. Hörpintettünk, beszélgettünk, kocsit néztünk, vicces cigiztünk, s szállásadó öregasszonykám álmait kergettük. Nó problémó, s "pohoda"

Pénteken Anyjuk érkezett meg a másnapi bulira. Szeretjük egymást hallgatni, s büszke vagyok ezen barátságra. Egy barátom egyszer azt mondta, hogy ő a melegszivű emberek társaságát keresi, az önzőket és a látszatönzetleneket igyekszik kiszűrni. Osztom ezt. Szeretem a melegszívű embereket, mint a kedvenc erdélyi orvosnőm. Buliztunk Krisztával és sokat nevettünk.

Másnap volt a magyarbuli. Az első igazi marburgi magyar buli. Sokan összejöttünk, lehettünk kb.30-an. Földalatti bárban nyomtuk vagy háromig. Mivel ez volt az első ilyen alkalom, nem igazán számítottuk ki, hogy mennyi kaját kell hozni, hát jó sok kimaradt, a zeneválasztást is 70 százalékban sikerült. De nagyon jó volt, s aki részt vett benne, s hagyta elengedni magát, sokáig nem fogja feledni. Sokakat megismertem, akiket eddig még nem is láttam. Kiderült, hogy Dávid elképzelt barátnője nem is elképzelt. Csaba által emlegetett mainzi Ágota is létezik, sőt nálam is aludt, s másnap várost nézve közelebbről meg is ismerkedtünk. S volt egy csávó "félnémetfélhorvát" aki anyanyelvi szinten beszél magyarul, habár feleségén kívül, aki magyar, nincs más kötődése, csak hallgattam és csodálkoztam.

Ma hétfő van, s kis pihi, nem ézem mennyi az idő, akkor kelek, amikor feljön  nap, akkor eszem, amikor eszembe jut, s ha úgy van kedvem, egy nap alatt háromszor nézem meg ugyanazt a Sandra Bullock filmet, és sokadszorra is ugyanúgy szorul össze közben a torkom, s nedves a szemem. Hát igen, ez (is) én vagyok.

köszönöm Istenem, hogy szeretsz engem.