nächste Station

Ma jöttem haza Abigéltől, Hammból. Hideg volt, de úszni voltunk. Nem egy szép város, de egy kedves emberkém széppé tette. Autodromoztam, mint otthon a búcsúban, és sokat beszélgettem. Tanultam a lelki erőről, emberi tartásról, igazi szeretetről, és megszerettem az evagélikus német istentiszteletet. Nem utolsósorban fájdalmas viszonyba keveredtem az aquapark csúzdájának falával, s nevetve kékzöldülök tudva hogy én nemigen tanulok a hibáimból. :)

Csütörtökön hazaútról döntöttem, de péntekre maradás lett a dologból. Utolsó szép októberi napon felmentem Marburg legmagasabb pontjára a kilátóba, s az odaúton az erdőben leülök egy sziklára, erre szembejön velem egy magyarul beszélő pár. Beszarás. Hessen közepén, egy erdőben, amint épp búcsúzok a helytől, egyszerre csak magyart hallok... hehehe... vicces volt. Szinte jel. Aztán kiderült hogy vannak közös ismerősök, s egyszer csak eljutottam Gergőhöz, s elkaptam egy vacsi erejéig, este pedig pancsiztam Csabával, majd hármasban Bárczás csávóval kiegészülve beültünk az Óvárosban egy sörre... Mozgalmas nap után, másnap úgy ébredtem, hogy maradok. A korábban emlegetett B-tervet választom. Nem megyek haza ezen a héten, hanem maradok november végéig. Maradok a németkurzus végéig, de az államvizsgát otthon teszem le, olcsóbban a pozsonyi "Gőtében". Pénteken átmenetileg beköltöztem tesómhoz, max. péntekig maradok, aztán ha nem akad szoba, panzióba költözöm.

Még komolyabban fogom veni a némettanulást, s lehet eljárok ruédára (latin körtánc, salsa) vagy tai chi-ra vagy folytatom a karatét. Nyüzsög a város. Szeretem.