hétvégi hol nem volt

hol volt, hol nem volt...

hát úgy néz ki hétvégére kicsit felpörögnek az események Marburgban. Hét közben mindenki dolgozik, hogy aztán a hétvégébe mindent be tudjon sűríteni. Rám a munka része nem érvényes, a felpörgés viszont igen.

Pénteken jól elfáradtam a karatén, nagyon jól esett. Szombaton a szobám eredeti tulaja egy napra beköltözött, felhozva cuccait a városban, igy hát szombatra beköltöztem tesómhoz, aki egy szülinapi partira ment Kaiserslauternba. vasárnap estére a szobám tele lett cuccal, két hetire esedékes kiköltözéseimig gazdagodtam egy ággyal és jópár jópofa növénnyel, akik jó hallgatóság.

Hétvége előtt a Szibériai Lánnyal (fiatalka, helyeske Helena osztálytársnőmmel) beszéltünk, hogy csináljunk valamit a hétvégén, vagyis női praktikaként elkezdett panaszkodni, hogy nincs mit csinálnia a hétvégén szomorú szemeket meregetett, jót mosolyogtam rajta, s mivel nem volt ellenemre, megbeszéltük, hogy programot csinálunk a hétvégén. Rossz idő lévén én ki sem akartam menni, begubózva, németezve tanulgattam, jól elvoltam, erre ő hívott, az oroszok nem kecmecelnek. Jól szórakoztunk, várat néztünk, várost jártuk, röhögve törtük a németet, görögkajáltunk. Helenát este Csaba váltotta, akivel megdumáltuk hogy tincitáncizunk, s kiengedjük a fáradt gőzt a szombati éjszakában. Amikor a felső városba készültünk véletlenül találkoztunk pár ismerősével, Ágival a váci-kolozsvári némettanárnővel, Mariannával nővérem szlovák barátnőjével, akivel nem ismertük fel egymást, pedig már találkoztunk, meg Stellával az albán bulimán nagy dumással. Egy kocsmában kötöttünk ki és záróráig folyt a háromnyelvű beszélgetés. Vicces volt egyszerre magyarul, németül és szlovákul társalogni, de nagyon jó volt, bulis, kedves emberek. Miután Stella is kikosarazott minket ketten diszkóztunk Csabával vagy háromig egy középkori boltíves pincében. Buli volt., s jól esett.

Vasárnap Mariannáékkal egy fesztiválra mentünk, Németország egyesítésével kapcsolatban valami nemzetközi napot tartottak, Marburg összes nációja sütött-főzött, meg folklórműsort adott, az oroszok meg az irániak táncolása még elment, a kaja meg felemás volt, finom s kevésbé finom is akadt, a török töltött padlizsán és a fülöp-szigeti tavaszi tekercs vitte a pálmát. Az ad hoc jellegű fesztivált egy jó túrával toldottuk meg és ismét vagy fél 10re sikerült csak visszatérni, immár az idegen holmiktól hemzsegő régi lakásba.

Volt egy jó hétvégém, ahol sokat beszéltem németül, ismételten szembesültem szlovák hiányosságaimmal és albánokról tudtam meg egy csomó dolgot, kibuliztam magam, s úgy feküdtem be tegnap az ágyamba, hogy legszívesebben inkább megállítottam volna az időt. Köszönöm istenem, hogy szeretsz engem.