Már jóideje nem volt olyan év, hogy ne jöttem volna ki Németországba. A 2011-es sem lesz másmilyen, ha a maja világvége jövőre jön, akkor nem is lesz olyan év.... hehehe.... Szó-szó viisszatértem, s vele a kedvem is, hogy irjak erre blogra.
Tavaly mikor kijöttem Marburgaba picit hasonló paccban voltam, mint most.
Egyrészt most is mehetnékem volt, új impulzusokra vágytam, meg mint akkor is a lelki békémet igyekeztem helyreálitani... tavalyi utam fantaztikus volt, idei meg még elválik.
Picit váratlanul ért tesóm felkérése, mert márciusra voltunk megbeszélve, de Sebaj Tóbiás. Mult héten megkért, hogy jöjjek el neki felujitani új lakóhelyét, mert pasija el van havazva a melóban... kedvenc tesóm nyolcadik hónapos terhes... januárban jön az unokahug kishercegnőm :) örömmel pattantam autóval. Mivel az ősszel kétszer vitt szivem Erdélyben, s ezért nem tartottam a kilométerektől. Sitty sutty itt teremtem.
Előbb még azért megálltam Marburgban nosztalgiázni, Csabakirályfinál (aki nem szereti, ha igy szólitom) voltam háztűznézőben, elemtem uszodázni, meg szaunázni. majd más ismerősökkel is össze futottam (Marianna, Ági, Stella) A szauna külön élmény volt. A németek meztelenül ülnek a melegben, ennyi kókadt fütyit meg lógó csöcsöt még nem láttam. A német női úszóválógatott valahogy nem aznapra foglalt bérletet...
Hétfőn érkeztem Witzenhausenba, tesóm új székhelyére. Ez egy pici városka Észak.Hessenben, Marburgtól 130 km-re. A ház óriási, s a nappaliba egész nap besüt a nap. s van vagy 7-8 szoba. A kilátás sem utolsó, hegytetőről le a Werra völgyére. Munka viszont sok akad. Csinálom, ami kell.
Ma reggel egyetlen nővérkém mondta, hogy fáj a hasa, lehet hogy szülési fájdalmak.... na hát ekkor kicsit lassabban kentem a vajat kenyeremre... vaklárma elmúlt, de ami még nem volt, az még lehet. S a tapétára festés mesterségén kivül pelenkázni is megtanulok németben.
ennyi voltam mára, s talán nem 10 hónap mulva irok ismét
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése