2010. november 29., hétfő

Spok megérkezett az anyahajóra

 bauerbachi látkép a szobámból

Romuláni küldetésem, háromnegyed részt sikerrel járt. Jobban megismertem a hozzám oly közeli romulán nyelvet, kultúrát, élveztem az ottani élet nyújtotta örömöket, s ami fő: tanultam magamról. Ami még hiányzik, az a nyelvvizsga. Mivel nem sikerült megfelelő lakást találni decemberre november elsejéig (a vizsgára való bejeletkezés határidejéig), a november végéig szabtam meg a idei német szünidőmet. A nyelvvizsgát januárban, Pozsonyban próbálom meg... hogy mit várok ettől a vizsgától? hm... nekem ez személyesen kell, hogy bebizonyitsam, igenis képes vagyok rá... kell a sikerélmény, tartozom magamnak.

Csütörtökön érkeztem haza. Anyám örömében könnyezett, nekem meg a szivem szorult össze, mintha facsarták volna. Pár napig beletelt, mig visszazökkentem. S azóta megnéztem azt a Harry Potter filmet Győrben, amire még Marburgban terveztem, hogy elmegyek. Mikor hazaértem sokakat felhivtam, de eddig egyedül a bősi haverommal találkoztam. Kint hozzászoktam, hogy mindenki engem hivogat, meg kiváncsiak rám, most átcsöppentem egy másik világba, ahol én hivogatok embereket, hogy mikor találkozzunk. Nincs ezzel gond, de érdekes kontraszt. Ma meg feltöltögettem pár képet facebookra.

Napi vicc: szeptember végén lakást kerestem Marburgba, persze hasztalan. Voltam egy egyébként nagyon szexi szerb csajnál, akivel 40 percen át teáztam, beszélgettem és totál azt hittem megkapom a lakást. Nem kaptam meg, és még vissza sem jelzett, én hivtam fel és csak annyit mondott: sorry. Semmi gond, ez van. A vicces része most jön, tegnapelőtt irt, hogy aki helyettem költözött oda váratlanul lelépet, nincs-e kedvem január közepéig nála lakni. Magyarul bajban van, s kellene a pénzem, hát NEM. Velem egyszer lehet kitolni, többször nem adok rá esélyt.

Amikor elmentem nyár volt, mikor megjöttem beköszöntött a tél, sok-sok hóval és pocsolyával. Karácsonyig apámmal dolgozok, hogy legyen kis pénzutánpótlásom, s január az már egy új év... azzal még nem foglalkozunk publikusan :)

üdvözlet romulán Enterprise-ról

2010. november 22., hétfő

utolsó pár nap

elmegyek, elmegyek hosszú útra megyek, hosszú út porából köpönyeget veszek, búval és bánattal kizsinóroztatom sűrű könnyeimmel kigomboztattatom... pa pa pa pam ...pa pam...
de még előtte:
- kiuszodáztam magam, azt hittem a délelőtti időpont miatt kevesen lesznek, tévedtem, tele volt iskolásokkal és gyógytornázó nyugdijasokkal, utána Ádám meghívott kajálni az egyetem menzájára.
- billiárdozok ma egyet, hogy ne verjen el a somorja-nádszegi haverom mikor hazamegyek, legutóbb én nyertem és azóta várja a visszavágási lehetőséget.
- holnap költözöm, szállásadó Szeder nénimet megkértem, maradhassak még egy napot, holnap takarítani fogok, túl sokszor nem találkozunk, nem beszélgettünk, biztos örül, hogy megszűnnek a fura zajok fentről.
- mivel nem határoztam el pontosan, hogy mikor is utazom haza, tolódott a terminus és halasztódott minden az utolsó pillanatra, hát nem sikerült vonatjegyet szereznem, busz lett belőle, nem olyan veszélyes kétszer már kipróbáltam a frankfurt-pozsonyt, 10 és fél óra. három megállóval.
- megnézem mennyi helyem marad a pakkomban, s az szerint veszek német könyveket és édességeket haza :)
- szeretem Marburgot, még vissza fogok jönni valamikor

2010. november 21., vasárnap

távozás szele

Lassan véget ér a Német kaland. Élveztem.
A dolgok elől nem lehet elmenekülni, te oldod meg őket, kivéve amik maguktól is megoldódnak.
Sok vicces dolog történik velem:
- jócskán megdöntöttem a csúzdarekordomat a marburgi fürdőben 9:7 mp :)
- finteszstúdióban jártam, pedig nem szeretek gyúrni.
- megszerettem a gránátalmát
- nem iszom soha többé hesszeni almabort, s kések le miatta egy filmről, amire jegyem van
- kedvelem az arabokat, egy algériai csaj és egy szir csávó jó benyomást tett bennem, az első vidámságával és sipitozós kedves gesztikulációjával, a másik jószívűségével és elhivatottságával.
- szeretem a spontán dolgokat, bár korábban gyakran görcsösen feszengtem, most valahogy nem. Tegnap éjjeli kettőkor beállított hozzám két spicces orosz csaj, egyiket ismertem a nyelvkurzusról, átaludtak nálam, mert nem volt hova menniük. Vicces volt a gentelman szerep, amit nem sokan vállaltak volna.
- már van egy grúz bébisintér ismerősöm is, akivel a buszon nap mint nap találkoztam, (s ugyanabba a suliba járt, mint én, csak más kurzusra) és azt hittem török feleség. Hát emberek, sok szép szemet láttam már, de ezek.... igazi.barna tenger. Tiszteletfejhajtás a szép előtt..
- fel tudnak zaklatni a múlt dolgai, ezen dolgozni kell.
- szeretem ha látogatóba jönnek hozzám és főzhetek valakinek, valakiknek, mint ma Ádámnak, aki átfutott a hegyen hozzám Parasztpatakba.
- befejeztem a nyelviskolát, tanultam amennyit tanultam, öröm volt ott lenni.
- sok szeretetet kapok az itteni barátaimtól, de adok is.
- valahogy nincs honvágyam. :) szüleim hiányoznak, régi barátaim, de más nem.

2010. november 15., hétfő

négy nap örömnyüzsi

Hetenként jelentkezem. Talán mert, nem vagyok igazi blogger, ki minden gondolatot világgá akar tárni. Ritkán fog el a grafomán élvezkedés-önkifejezés utáni vágy, inkább csak tájékoztatom azt, aki tudni szeretne rólam.

A hét tanulságai: Célok nélkül nem élünk, csak időt pocsékolunk. A problémák elől nem lehet elfutni, mert azok legtöbbször magunkban vannak. Nem fogok rászokni semmilyen drogra, kivétel a szeretet, ami jobb minden drogtól. Szeretem Sandra Bullock filmjeit. Szeretem a magyar bulikat. Riszálom ígyis-úgyis. Szeretem, ha nálam alszanak a barátaim.

Csütörtökön palóc barátaim aludtak nálam kocsivásárlásos kalandtúrájuk egyik állomásaként. Hörpintettünk, beszélgettünk, kocsit néztünk, vicces cigiztünk, s szállásadó öregasszonykám álmait kergettük. Nó problémó, s "pohoda"

Pénteken Anyjuk érkezett meg a másnapi bulira. Szeretjük egymást hallgatni, s büszke vagyok ezen barátságra. Egy barátom egyszer azt mondta, hogy ő a melegszivű emberek társaságát keresi, az önzőket és a látszatönzetleneket igyekszik kiszűrni. Osztom ezt. Szeretem a melegszívű embereket, mint a kedvenc erdélyi orvosnőm. Buliztunk Krisztával és sokat nevettünk.

Másnap volt a magyarbuli. Az első igazi marburgi magyar buli. Sokan összejöttünk, lehettünk kb.30-an. Földalatti bárban nyomtuk vagy háromig. Mivel ez volt az első ilyen alkalom, nem igazán számítottuk ki, hogy mennyi kaját kell hozni, hát jó sok kimaradt, a zeneválasztást is 70 százalékban sikerült. De nagyon jó volt, s aki részt vett benne, s hagyta elengedni magát, sokáig nem fogja feledni. Sokakat megismertem, akiket eddig még nem is láttam. Kiderült, hogy Dávid elképzelt barátnője nem is elképzelt. Csaba által emlegetett mainzi Ágota is létezik, sőt nálam is aludt, s másnap várost nézve közelebbről meg is ismerkedtünk. S volt egy csávó "félnémetfélhorvát" aki anyanyelvi szinten beszél magyarul, habár feleségén kívül, aki magyar, nincs más kötődése, csak hallgattam és csodálkoztam.

Ma hétfő van, s kis pihi, nem ézem mennyi az idő, akkor kelek, amikor feljön  nap, akkor eszem, amikor eszembe jut, s ha úgy van kedvem, egy nap alatt háromszor nézem meg ugyanazt a Sandra Bullock filmet, és sokadszorra is ugyanúgy szorul össze közben a torkom, s nedves a szemem. Hát igen, ez (is) én vagyok.

köszönöm Istenem, hogy szeretsz engem.

2010. november 7., vasárnap

jelentés a Romulán bolygóról

Probléma lépett fel a netes kapcsolatommal az anyahajóval, kölcsönnetem átmenetileg visszatért nővéremhez, hogy aztán ismét az én szolgálatomba álljon.

Lassan megszoktam új szálláshelyemet, gyönyörű a hely, ha volna több buszom Marburgba, nem kéne nekem más lakhatás.

majd két hete nem írtam a blogra, pedig lett volna mit. Röviden: bulizok, németezek, uszodába lubickolok, magyar bulira készülök, emlékezek, gondolkozom.

Bulizok: egy héten egyszer kétszer valami halaszthatatlan éjszakázás elé nézek, aminek gyakran sörszaga van. Múlt héten játékeseten voltam Noéminél, a többi fizikussal, a héten meg előmagyarbulit tartottunk többedmagunkkal.

Németezek: kiolvastam első német nyelvű könyvemet, ami egy perui szerzőtől van, egy álmodozó delfinről szól, echte "kis herceg" hangulat, érthető németbe csomagolva. Járok suliba, voltunk a csoporttal közösen kávézni is, nem érzem magamon a sok németezés hatását, de biztos sok ragad rám. Helenával, szibériai csajjal, itt-ott találkozok a sulin kívül is, és németezünk. Most egy második világháborús történelemkönyvet olvasok, kíváncsi vagyok ki nyeri meg :)

Uszodába járok: sporttevékenységem jelenleg a pancsolásban merül ki, de nem szeretek egyedül pancsolni. Csaba, Gergő, de főként Ádám ebben a társam. Nagyon jó a marburgi fürdő, és olcsó is.

Magyar buli: nagyon sok itt a magyar, Csaba és Noémi rég tervezte, most megvalósul a marburgi magyar buli, sok embert összecsődítünk és magyar zenéket nyomatunk. Kivettünk egy kocsmát. Gondolkoztam karaokin is, de nem nagyon van hozzá gép, meg kivetítő, macera lett volna, tehát elhagytuk.

Emlékezem: a múlt hétvégén évfordulózva emlékeztem egy régi, szeretni merő énemre, aki vakká akart lenni, de látóvá pofozták.

Gondolkozom: Nagyon sokat gondolkodom mindenfélén, tervezem életemet, pszichológia könyveket olvasok, és még mindig azzal áltatom magam, hogy nyerek a lottón... szórakozom magamon..

köszönöm Istenem, hogy szeretsz engem.

a következő jelentésik
üdv. az admiralitásnak
spok