bauerbachi látkép a szobámból
Csütörtökön érkeztem haza. Anyám örömében könnyezett, nekem meg a szivem szorult össze, mintha facsarták volna. Pár napig beletelt, mig visszazökkentem. S azóta megnéztem azt a Harry Potter filmet Győrben, amire még Marburgban terveztem, hogy elmegyek. Mikor hazaértem sokakat felhivtam, de eddig egyedül a bősi haverommal találkoztam. Kint hozzászoktam, hogy mindenki engem hivogat, meg kiváncsiak rám, most átcsöppentem egy másik világba, ahol én hivogatok embereket, hogy mikor találkozzunk. Nincs ezzel gond, de érdekes kontraszt. Ma meg feltöltögettem pár képet facebookra.
Napi vicc: szeptember végén lakást kerestem Marburgba, persze hasztalan. Voltam egy egyébként nagyon szexi szerb csajnál, akivel 40 percen át teáztam, beszélgettem és totál azt hittem megkapom a lakást. Nem kaptam meg, és még vissza sem jelzett, én hivtam fel és csak annyit mondott: sorry. Semmi gond, ez van. A vicces része most jön, tegnapelőtt irt, hogy aki helyettem költözött oda váratlanul lelépet, nincs-e kedvem január közepéig nála lakni. Magyarul bajban van, s kellene a pénzem, hát NEM. Velem egyszer lehet kitolni, többször nem adok rá esélyt.
Amikor elmentem nyár volt, mikor megjöttem beköszöntött a tél, sok-sok hóval és pocsolyával. Karácsonyig apámmal dolgozok, hogy legyen kis pénzutánpótlásom, s január az már egy új év... azzal még nem foglalkozunk publikusan :)
üdvözlet romulán Enterprise-ról