2010. szeptember 24., péntek

száll a kakukk fészkére

Németországban rengetegen laknak WG-ben (wohngemeinschaft - lakóközösség). Valaki bérli a lakást, és kiadja a szobákat. Szerintem Rainer, a negyvenes jogász lakótársam megengedhetné magának, hogy egyedül lakjon, vagy saját lakást vegyen, de nem, neki tetszik, élvezi, hogy fiatalok között van, s ha hazamegy, nincs egyedül.

Ahol most lakok az egy extra fullos hely, abszolút meg vagyok elégedve, gyönyörű világos szoba, 30 méterre van az üzlet (Edeka), 10 percre a suli, tizenöt percre nővérem, az utca másik fele a belváros kezdete, a Lahn folyó két ága között fészkelek, egy folyami szigeten (igazi csallóközi hűséggel), 100 méterre van az erdő borította hegy, s mindez a vasútállomás utcájában. Minden szép és jó,... de... maximum október közepéig maradhatok, mert akkor költözik be a szoba hivatalos gazdája.

Szeptember elejétől folyamatban van a lakáskeresés, eddig nem sok szerencsével. Eddig három helyen voltam szobát nézni. Előbb volt egy román csaj, aki nagyon lepukkant hippitanyát ajánlott, de túl férfias voltam neki... kiderült a lányokat szereti. A vicces az, hogy folyamatosan hirdet nem kevés pénzért, és egy csaj sem kéri a beutalót a Színes Koszországba. Eredmény: Szerencsére semmi.

Aztán voltam egy csávónál az Oberstadtban, abszolút csúcs helyen, a vár mellett, fakeretes középkori házban, egy átmenő szobáról lett volna szó, s még bele is mentem volna, ám az eredmény semmi, folyamatos hegymászás elhalasztva. Nem akarok ott lenni, ahol engem nem akarnak.

Tegnap voltam egy belvárosi bérházban, a kékhajú (jól olvassátok) ember házában, érdekes népek: a kékhajú rádiós-szófosós hippi, a pirszingszájú csaj a félnéger leánygyermekével és egy kákabélű vékonyka buziképű diákocska. A kilátás nagyszerű, ár még elfogadható, de rögtön utánam jött egy német szőkeség ugyanazt a szobát megnézni. Esély van, még kedvem is, de egy 80 ezres városban, ahol szemeszterenként pluszban 40-30 ezer diák tanul, pont az évkezdet előtt, nagy a németet törő szobakereső konkurenciája. Holnapra várható a visszajelzés, ha pozitív, akkor jövőhéten költözök. Kételkedve bizakodok.

Tegnap telefonáltam életemben először németül, nagyon izgultam, ami nevetséges, hisz a telefonhívás nem fáj... és bizony, a ma mosolyog azon, amitől a tegnap még annyira félt... lényeg a dologban, hogy holnap megyek egy jugó csajhoz szobanézőbe. Épp arra az időtartamra adja ki, mint ahogy nekem kellene, s anyagilag is jól jönne ki... a kérdés, mennyire nyerem meg a tetszésüket.

Ma Carától, a dél-afrikai iskolatársamtól, kaptam egy telefonszámot, városszélén ahol lakik, egy pincelakás kiadó, annál a családnál, ahol ő bébisintérkedik. Ezt arra tartogatom, ha a Kékhaj és Jugónő elutasit. Emellett kistengernyi mailt irtam, volt hogy naponta hatot, és csak szépen sorjáztak a nemleges válaszok.
Fészeklakó program folyamatban. :)

Száll a kakukk fészkére, s még csak viccből, de nézegeti a hidakat :)

3 megjegyzés:

  1. Hát igen, nem is olyan könnyű szállást találni, mint azt az ember otthonról gondolná. Én is tapasztaltam Brémában. De nyugi, jó lesz az, tudod, aki keres, az talál! ;)

    VálaszTörlés
  2. És abban a WG-ben, ahol most laksz, nincs véletlenül kiadó szoba? Nem is biztos, hogy feltétlenül él kéne onnan költöznöd, csak kicsit arrébköltöznöd. Vagy ezt már lecsekkotlad? Sok sikert hozzá!

    VálaszTörlés
  3. a WGben minden szoba ki van adva, nincs más szoba, van egy helység ahol átjárnak az emberek, de nem adják ki. Köszönöm a tippet

    VálaszTörlés