Németországban rengetegen laknak WG-ben (wohngemeinschaft - lakóközösség). Valaki bérli a lakást, és kiadja a szobákat. Szerintem Rainer, a negyvenes jogász lakótársam megengedhetné magának, hogy egyedül lakjon, vagy saját lakást vegyen, de nem, neki tetszik, élvezi, hogy fiatalok között van, s ha hazamegy, nincs egyedül.
Ahol most lakok az egy extra fullos hely, abszolút meg vagyok elégedve, gyönyörű világos szoba, 30 méterre van az üzlet (Edeka), 10 percre a suli, tizenöt percre nővérem, az utca másik fele a belváros kezdete, a Lahn folyó két ága között fészkelek, egy folyami szigeten (igazi csallóközi hűséggel), 100 méterre van az erdő borította hegy, s mindez a vasútállomás utcájában. Minden szép és jó,... de... maximum október közepéig maradhatok, mert akkor költözik be a szoba hivatalos gazdája.
Szeptember elejétől folyamatban van a lakáskeresés, eddig nem sok szerencsével. Eddig három helyen voltam szobát nézni. Előbb volt egy román csaj, aki nagyon lepukkant hippitanyát ajánlott, de túl férfias voltam neki... kiderült a lányokat szereti. A vicces az, hogy folyamatosan hirdet nem kevés pénzért, és egy csaj sem kéri a beutalót a Színes Koszországba. Eredmény: Szerencsére semmi.
Aztán voltam egy csávónál az Oberstadtban, abszolút csúcs helyen, a vár mellett, fakeretes középkori házban, egy átmenő szobáról lett volna szó, s még bele is mentem volna, ám az eredmény semmi, folyamatos hegymászás elhalasztva. Nem akarok ott lenni, ahol engem nem akarnak.
Tegnap voltam egy belvárosi bérházban, a kékhajú (jól olvassátok) ember házában, érdekes népek: a kékhajú rádiós-szófosós hippi, a pirszingszájú csaj a félnéger leánygyermekével és egy kákabélű vékonyka buziképű diákocska. A kilátás nagyszerű, ár még elfogadható, de rögtön utánam jött egy német szőkeség ugyanazt a szobát megnézni. Esély van, még kedvem is, de egy 80 ezres városban, ahol szemeszterenként pluszban 40-30 ezer diák tanul, pont az évkezdet előtt, nagy a németet törő szobakereső konkurenciája. Holnapra várható a visszajelzés, ha pozitív, akkor jövőhéten költözök. Kételkedve bizakodok.
Tegnap telefonáltam életemben először németül, nagyon izgultam, ami nevetséges, hisz a telefonhívás nem fáj... és bizony, a ma mosolyog azon, amitől a tegnap még annyira félt... lényeg a dologban, hogy holnap megyek egy jugó csajhoz szobanézőbe. Épp arra az időtartamra adja ki, mint ahogy nekem kellene, s anyagilag is jól jönne ki... a kérdés, mennyire nyerem meg a tetszésüket.
Ma Carától, a dél-afrikai iskolatársamtól, kaptam egy telefonszámot, városszélén ahol lakik, egy pincelakás kiadó, annál a családnál, ahol ő bébisintérkedik. Ezt arra tartogatom, ha a Kékhaj és Jugónő elutasit. Emellett kistengernyi mailt irtam, volt hogy naponta hatot, és csak szépen sorjáztak a nemleges válaszok.
Fészeklakó program folyamatban. :)
Száll a kakukk fészkére, s még csak viccből, de nézegeti a hidakat :)
Hát igen, nem is olyan könnyű szállást találni, mint azt az ember otthonról gondolná. Én is tapasztaltam Brémában. De nyugi, jó lesz az, tudod, aki keres, az talál! ;)
VálaszTörlésÉs abban a WG-ben, ahol most laksz, nincs véletlenül kiadó szoba? Nem is biztos, hogy feltétlenül él kéne onnan költöznöd, csak kicsit arrébköltöznöd. Vagy ezt már lecsekkotlad? Sok sikert hozzá!
VálaszTörlésa WGben minden szoba ki van adva, nincs más szoba, van egy helység ahol átjárnak az emberek, de nem adják ki. Köszönöm a tippet
VálaszTörlés