A beillesztkedés és a christenbergi túra

Vicces, hogy csupán második hete vagyok Marburgban de az egész olyan, mintha már nagyon rég itt lennék.Gyorsan telik az idő, tehát nem unatkozom. Élvezem az ittlétet, sok emberrel megismerkedtem. Előbb tesóm barátaival kerültem közelebbi kapcsolatba, aztán egy Bassan nevű szír osztálytárssal vagyok jóban és persze lakótársaimmal Szépséges Katarinával és Buzi Rainerrel, utóbbi kettővel töröm leginkább a germánok nyelvét.
Tegnap voltam karateedzésen Bassannal, ami kapcsán megismertem Emirt a palesztin testépítőt, Kasimot és Hasit a két jemeni sejtet. Nem tudom Németországban laknak-e németek.... kedves emberek, de nem tudom miért akarnak rámsózni egy ketyegő hátizsákot :)
Csütörtökön magyar vacsis-piálást kreáltunk és ott született az ötlet, hogy menjünk túrázni szombaton, ha jó idő lesz. Az ötlet tőlem hangzott el, Noémi adta a célt, Csaba az autót, Dávid a kolbászt. Mikorra eljött a szombat, Dávidból Gergő, kolbászból pedig sok vicces történet lett igazán élményszerű előadásmódban.

Christenberg, hegytetőn egy templom, körülötte temető, étterem és várrom. Az étteremben kaptunk kulcsot a templomhoz, és bementünk, mindent megnéztük és tetszett.

Ha túra, akkor hegy. Nekem az a jó a túrázásban, hogy ha felmászok a csúcsra, akkor onnan messzire ellátok, s szeretem látni, hogy mi hol van. Néha a hegytetőn elér egy bensőséges érzés, spirituális hangulat, őszintébb és elfogadóbb vagyok magamhoz és ezáltal közelebb érzem az Istent.

és mindig történik valami vicces, mérgesgomba-hadsereg leigázza földet, hófehér műtős túracipők, vadászlesről parasztlövöldözés, és idegbajos impulzus-kisülések, eltévedések. Sokat nevettünk. És persze egy kisegér, amiről pizzát neveztek el a hegyi étteremben.

S mivel a helyek önmagukban üresek, érzéseink, ismerőseink, útitársaink telítik meg tartalommal, jöjjön a marburgi magyarok keménymagja: Noémi, alias Memóriacsoda, Csaba királyfi, aki nem akar királyfi lenni, Nevető Gergő, ki magasetudja miért, de minden fényképezéskor összegörnyed... und ich.