két buli között

tegnap magyarpartit rendeztünk a srácokkal, nem csaptuk szét magunkat túl, de még érzem  fejemet :) , jól esett, hát ha ilyen a pangás a nyáriszüneti, éjszakai belvárosban, akkor fogalmam sincs milyen az amikor a diákok (október közepe) is beköltöznek a városba, Nagyon jó helyek vannak itt, szerintem kezdek beleszeretni a városba ... ja és végre ettem marburgert (helyi hamburger), Marburger evett egy marburgert.
Problémáim elől amiket magammal hoztam nem futhatok el, dolgozom az ittlétemen, magamon, és ma nagyon boldog vagyok.

Ma volt az eddigi legbizalomgerjesztőbb lakáskereső akcióm, fél órát teáztam egy nagyon szép szerb alter csajjal. a lakás kint van a külvárosban, csupa zöld minden. tetőtéri lakás, balkon, kert, nem olcsó, de megéri szerintem. Jövőhéten lesz válasz. Nem rajtam áll innentől a dolog, de szívesen laknék ott. lakáskeresés... folyt. köv.

Délután találkoztam Vikával, ukrán osztálytársnőmmel, kedves fiatal lendület. Szerdán repül haza, és csinál egy búcsúpartit a nyelviskolásokkal. Segítettem neki bevásárolni, cipekedni, egész délutánt átbeszéltük, ennyit még életemben nem beszéltem németül, tök jó buli volt. Sok mindent vettünk, meglátjuk, mi fogy el mindabból. Nem tudom milyen buli lesz, fura hogy rajtam kívül senki sem segédkezik.... meglátjuk, bulira fel.

száll a kakukk fészkére

Németországban rengetegen laknak WG-ben (wohngemeinschaft - lakóközösség). Valaki bérli a lakást, és kiadja a szobákat. Szerintem Rainer, a negyvenes jogász lakótársam megengedhetné magának, hogy egyedül lakjon, vagy saját lakást vegyen, de nem, neki tetszik, élvezi, hogy fiatalok között van, s ha hazamegy, nincs egyedül.

Ahol most lakok az egy extra fullos hely, abszolút meg vagyok elégedve, gyönyörű világos szoba, 30 méterre van az üzlet (Edeka), 10 percre a suli, tizenöt percre nővérem, az utca másik fele a belváros kezdete, a Lahn folyó két ága között fészkelek, egy folyami szigeten (igazi csallóközi hűséggel), 100 méterre van az erdő borította hegy, s mindez a vasútállomás utcájában. Minden szép és jó,... de... maximum október közepéig maradhatok, mert akkor költözik be a szoba hivatalos gazdája.

Szeptember elejétől folyamatban van a lakáskeresés, eddig nem sok szerencsével. Eddig három helyen voltam szobát nézni. Előbb volt egy román csaj, aki nagyon lepukkant hippitanyát ajánlott, de túl férfias voltam neki... kiderült a lányokat szereti. A vicces az, hogy folyamatosan hirdet nem kevés pénzért, és egy csaj sem kéri a beutalót a Színes Koszországba. Eredmény: Szerencsére semmi.

Aztán voltam egy csávónál az Oberstadtban, abszolút csúcs helyen, a vár mellett, fakeretes középkori házban, egy átmenő szobáról lett volna szó, s még bele is mentem volna, ám az eredmény semmi, folyamatos hegymászás elhalasztva. Nem akarok ott lenni, ahol engem nem akarnak.

Tegnap voltam egy belvárosi bérházban, a kékhajú (jól olvassátok) ember házában, érdekes népek: a kékhajú rádiós-szófosós hippi, a pirszingszájú csaj a félnéger leánygyermekével és egy kákabélű vékonyka buziképű diákocska. A kilátás nagyszerű, ár még elfogadható, de rögtön utánam jött egy német szőkeség ugyanazt a szobát megnézni. Esély van, még kedvem is, de egy 80 ezres városban, ahol szemeszterenként pluszban 40-30 ezer diák tanul, pont az évkezdet előtt, nagy a németet törő szobakereső konkurenciája. Holnapra várható a visszajelzés, ha pozitív, akkor jövőhéten költözök. Kételkedve bizakodok.

Tegnap telefonáltam életemben először németül, nagyon izgultam, ami nevetséges, hisz a telefonhívás nem fáj... és bizony, a ma mosolyog azon, amitől a tegnap még annyira félt... lényeg a dologban, hogy holnap megyek egy jugó csajhoz szobanézőbe. Épp arra az időtartamra adja ki, mint ahogy nekem kellene, s anyagilag is jól jönne ki... a kérdés, mennyire nyerem meg a tetszésüket.

Ma Carától, a dél-afrikai iskolatársamtól, kaptam egy telefonszámot, városszélén ahol lakik, egy pincelakás kiadó, annál a családnál, ahol ő bébisintérkedik. Ezt arra tartogatom, ha a Kékhaj és Jugónő elutasit. Emellett kistengernyi mailt irtam, volt hogy naponta hatot, és csak szépen sorjáztak a nemleges válaszok.
Fészeklakó program folyamatban. :)

Száll a kakukk fészkére, s még csak viccből, de nézegeti a hidakat :)

A beillesztkedés és a christenbergi túra

Vicces, hogy csupán második hete vagyok Marburgban de az egész olyan, mintha már nagyon rég itt lennék.Gyorsan telik az idő, tehát nem unatkozom. Élvezem az ittlétet, sok emberrel megismerkedtem. Előbb tesóm barátaival kerültem közelebbi kapcsolatba, aztán egy Bassan nevű szír osztálytárssal vagyok jóban és persze lakótársaimmal Szépséges Katarinával és Buzi Rainerrel, utóbbi kettővel töröm leginkább a germánok nyelvét.
Tegnap voltam karateedzésen Bassannal, ami kapcsán megismertem Emirt a palesztin testépítőt, Kasimot és Hasit a két jemeni sejtet. Nem tudom Németországban laknak-e németek.... kedves emberek, de nem tudom miért akarnak rámsózni egy ketyegő hátizsákot :)
Csütörtökön magyar vacsis-piálást kreáltunk és ott született az ötlet, hogy menjünk túrázni szombaton, ha jó idő lesz. Az ötlet tőlem hangzott el, Noémi adta a célt, Csaba az autót, Dávid a kolbászt. Mikorra eljött a szombat, Dávidból Gergő, kolbászból pedig sok vicces történet lett igazán élményszerű előadásmódban.

Christenberg, hegytetőn egy templom, körülötte temető, étterem és várrom. Az étteremben kaptunk kulcsot a templomhoz, és bementünk, mindent megnéztük és tetszett.

Ha túra, akkor hegy. Nekem az a jó a túrázásban, hogy ha felmászok a csúcsra, akkor onnan messzire ellátok, s szeretem látni, hogy mi hol van. Néha a hegytetőn elér egy bensőséges érzés, spirituális hangulat, őszintébb és elfogadóbb vagyok magamhoz és ezáltal közelebb érzem az Istent.

és mindig történik valami vicces, mérgesgomba-hadsereg leigázza földet, hófehér műtős túracipők, vadászlesről parasztlövöldözés, és idegbajos impulzus-kisülések, eltévedések. Sokat nevettünk. És persze egy kisegér, amiről pizzát neveztek el a hegyi étteremben.

S mivel a helyek önmagukban üresek, érzéseink, ismerőseink, útitársaink telítik meg tartalommal, jöjjön a marburgi magyarok keménymagja: Noémi, alias Memóriacsoda, Csaba királyfi, aki nem akar királyfi lenni, Nevető Gergő, ki magasetudja miért, de minden fényképezéskor összegörnyed... und ich.

Ulysses du Bare

fut az idő, ül a csend
németezés undor lesz
emberhiány-élvezet
vacsorából semmi lesz

telefonba rinyálok
katuszos sört piálok
szívfájdalmat álmodok
gyűlölöm, hát kihányom

esőországi csoda: süt a nap :)

SzülinaPUNK

A HétköznaPI CSAlódások magyar punk-rockandroll zenekarnak van egy ilyen koncertfelvétele, egy időben ezt hallgattam köbe körbe, vicces-füves-szélsőbalos-mérges örömzenéllés.

Egy volt osztálytársam úgy fogalmazott, hogy ő nem öregszik, ő bölcsül. S nem születésnapot ünnepel, hanem bölcsülése napját. Nemrég nekem is eljött a bölcsülésem napja, és ez volt eddigi legszebb németországi napom. Kezdetben gondoltam, hogy nyelviskolás társaimat elhívom sörözni, de aztán rájöttem, hogy nem akarok bevágódni senkinél és az itteni sörárakból egy hétig finomakat főzök. Egész nap záporoztak a jókívánságok facebookra, postaládába és mobilra. Nagyon jól esett, hogy ennyien gondoltak rám, ez úton is köszönöm.

Délután Csabával kimentünk a városba, ő tesóm egy jó haverja, és kezdem azt gondolni, hogy lassan már az enyém is. Elbeszélgettünk és vacsiztunk a Havanna klubban. Jól belakva jutottunk el tesómhoz, aki estére hívott magához minket, amikor megérkeztünk, egy váratlan kis buli várt minket, szendvicsek, csini nővérem mosolya és egy finom szülinapi torta tele csokiszívekkel, meg ajándék. Haza is telefonáltam. A sok szeretet, amit aznap kaptam, ma is melenget.

a vöröslámpás ház

Valahogy mindig vonzottak engem a vöröslámpás házak, most az egyik magába is fogadott engem. Éjjelente piros fényben úszik a szoba. Ahogy máshol a kupikban, nálunk a Bahnhoffstrassze valahányban is felértékelődnek a beszélgetések. A három és fél szobás lakásban van egy jogász, aki soha sincs itt, és egy orvostanhallgató lány, aki folyton mosolyog és beszéli nekem a németet, már megtanítottam dorombolni, persze előbb majd kiverte a fogait :) szépen, lassan élek, de érzem, nemsokára fel fog ez pörögni.

Az utca felőli rész nagyon zajos, de hála a minőségi ablakoknak, elviselhető, nem éri meg csúcsforgalomban szellőztetni.

 
A konyhából a hegyek karnyújtásira vannak, és lehet futkározni a tetőn. Rainer ott termeszti a bazsalikomot és a mentát.

belváros közelségét jelzi az Elisabeth Kirche. Árpádházi Szent Erzsébet emlékét őrzi. Szép nagy templom, hétvégén benézek...

A szoba világos, elég nagy, csak az a baj, hogy szeptember végével el kell mennem, nagy erőkkel folyik a lakáskeresés

star trek forever 1

 bibip bibip cöööööö

Spock jelentése James T. Kirk-nek az USS Enterprise-ra.,
megérkeztem a Romulán bolygóra. Elfoglaltam küldetésem első hónapjára szóló szálláshelyet.. Lakóövezetemben két romulánnal osztozkodom. Az egyik egy kevés fejszőrzetű, hím ivarú, 40 körüli egyed (R), eddig kedves, aki szereti a sütit, amivel megkínáltam. A másik egy filigrán, szőke, női ivarú (K), eddig kedves egyed, különleges ismertetőjegye, hogy minimum 14 pár cipője van, és szöges ellentétben áll azzal a sztereotípiával, hogy a romulánok női egyedei nem szépek. A szállás zajos, de világos, látom a város legnagyobb szakrális épületét, előttem a történelmi belváros, konyha mögött hegyek.
Küldetésem változatlan: Megismerni a romulánok nyelvét, kultúráját, gondolkozását, amit belül kamatoztatni fogunk.

.Világbéke!

a folyamatos internetkapcsolat a USS Enterprise-szal életbe lépett.

bibip bibip cöööööö
:)

bevezetés

Ki vagyok én?  Szüleim szerető fia. Nővérem öccse. Sokak megbízható barátja. Szorongó alkat. Hűséges társ. Szadista Önpusztító, Ügyes Problématologató. Sodródó Üvöltő Bölény, Rosszat magába folytó Konfliktuskerülő. Saját szarában élvezkedő Szívfájdalom. Nevető álfelszínes rohangáló. Rejtegetett Önbizalomhiány. Gondolattenger. Istenhívő ... mindez én vagyok, voltam és talán leszek...  Én vagyok saját boldogságom kulcsa, aki fel akar nőni.

úgy döntöttem lelépek Németországba, egyenlőre három hónapra tervezek, aztán ki tudja... egy három hónapos német nyelvkurzusra iratkoztam fel. 10 évvel ezelőtt jártam egy hasonlóra Pozsonyban, ami államvizsgával végződött. A záróvizsgát elhülyéskedtem és ez egy kis törést okozott nekem, most ezt csorbát szeretném kiköszörülni.

Miért kezdek irni blogot?

1. kapcsolatfenttartás az itthoniakkal
2. egyedüllét oldása
3. önismeret és önkifejezés
4. kiváncsiság
5. írásterápia, kiírni dolgokat