Wieder in Deutschland

Már jóideje nem volt olyan év, hogy ne jöttem volna ki Németországba. A 2011-es sem lesz másmilyen, ha a maja világvége jövőre jön, akkor nem is lesz olyan év.... hehehe.... Szó-szó viisszatértem, s vele a kedvem is, hogy irjak erre blogra.

Tavaly mikor kijöttem Marburgaba picit hasonló paccban voltam, mint most.
Egyrészt most is mehetnékem volt, új impulzusokra vágytam, meg mint akkor is a lelki békémet igyekeztem helyreálitani... tavalyi utam fantaztikus volt, idei meg még elválik.

Picit váratlanul ért tesóm felkérése, mert márciusra voltunk megbeszélve, de Sebaj Tóbiás. Mult héten megkért, hogy jöjjek el neki felujitani új lakóhelyét, mert pasija el van havazva a melóban... kedvenc tesóm nyolcadik hónapos terhes... januárban jön az unokahug kishercegnőm :) örömmel pattantam autóval. Mivel az ősszel kétszer vitt szivem Erdélyben, s ezért nem tartottam a kilométerektől. Sitty sutty itt teremtem.

Előbb még azért megálltam Marburgban nosztalgiázni, Csabakirályfinál (aki nem szereti, ha igy szólitom) voltam háztűznézőben, elemtem uszodázni, meg szaunázni. majd más ismerősökkel is össze futottam (Marianna, Ági, Stella) A szauna külön élmény volt. A németek meztelenül ülnek a melegben, ennyi kókadt fütyit meg lógó csöcsöt még nem láttam. A német női úszóválógatott valahogy nem aznapra foglalt bérletet...

Hétfőn érkeztem Witzenhausenba, tesóm új székhelyére. Ez egy pici városka Észak.Hessenben, Marburgtól 130 km-re. A ház óriási, s a nappaliba egész nap besüt a nap. s van vagy 7-8 szoba. A kilátás sem utolsó, hegytetőről le a Werra völgyére. Munka viszont sok akad. Csinálom, ami kell.

Ma reggel egyetlen nővérkém mondta, hogy fáj a hasa, lehet hogy szülési fájdalmak.... na hát ekkor kicsit lassabban kentem a vajat kenyeremre... vaklárma elmúlt, de ami még nem volt, az még lehet. S a tapétára festés mesterségén kivül pelenkázni is megtanulok németben.

ennyi voltam mára, s talán nem 10 hónap mulva irok ismét

Ima

A megmérettetés nem sikerült Uram, elhasaltam a vizsgán. Íme hát, új célt keresve élni kell a jelent. Mindennek oka van, s a te céljaid kifürkészhetetlenek. Úgy gondolom, azt szeretnéd, hogy még többet tanuljak, s bátrabban s tevékenyebben éljek. Szeretnék álmodni, s érezni hogy jót teszek. Adj kitartást, s óvd szeretteimet.
Köszönöm Uram, hogy szeretsz engem.

németezés

érzésmentes valóság
vizsgaszaga - gatya
beszédmentes mohóság
nap-nap után para

mailek sorakoznak
választ várnak sokat
bezártam az ablakot
korholt magam miatt.

sétafika télillat
öröm nékem meleg
menekülés elég
weiter, weitergehen.

kedvhullámok

talán buddhista gondolat, hogy nem kell neked nagyon jó kedvűnek (fent lenni) lenned, nem kell nagyon rossz kedvűnek (lent lenni) lenned, az a követendő ha egyenes vonalon jársz...
Jó dolog a hétvégén, hogy elmentem Győrbe bulizni. Sosem voltam diszkóba járó, utálom a tucc-tucc zenét és ismerkedni sem szoktam ilyen helyeken, de ez nekem most haj de jól esett :) A Mamma Miában volt, s egy koncert volt a fő sláger, Király L. Norbert koncert. Még annó, Marburgban, az egyedüllét más dimenziójában, esténként rákaptam a youtube-ra, s volt, hogy ezt a csunya csávót naponta 5ször is meghallgattam, és 5ször megnevettetett. Ruzsa Magdi (aki nekem nagyon tetszett) után jött egy másik tehetségkutató műsor és egy másik énekes, aki örömöt szerzett nekem. Tömeg volt, mint egy szardiniásdobozban, karomon-vállamon női kebelekkel, zselés hajak és dezodorbűz mindenütt, lábak a lábamon, könyököm mások bordályában, végig "fejmozgatóst táncoltam" és mégis élveztem. Berobbant a Norbi és egy szuszra lenyomta a koncertet, negyven percet úgy énekelet/táncolt/ripacskodott hogy szinte meg sem állt, leizzadt rendesen. Érdekes szembesülni vele, hogy akit tévében vagy youtubon látsz, az létezik a valóságban is, és képes olyan hangulatott is teremteni, mint az egyedülsörözős marburgi éjszakában.  
Rossz dolog a hétvége után, hogy a szilveszterikörnyéki bulikon beszedett megfázásomra ráfáztam, s bámulom a négy falat félig betegen. Nézem a tesómmal választott előszoba-tükröt és nem örülök, mit látok. Hiányzik a sikerélmény és a szerelem-enerdzsi.
... tetszenek a buddhisták egyenes vonalai... vasaljunk

új év

Úgy ahogy megszoktam a 2010-et, hát már meg is jött a 2011. Most még valahogy nem örülök neki, betölteni a harmincat, várni a maja világvégét, látni hogy öregednek szüleim, és ősz hajszálak gyülekezője a fejtetőn ... cacaca
Ha igaz a mondás, hogy amit év első napján teszel és érzel, abban a jegyben fog telni az egész év (jó pár éve már mondhatni be is válik nálam), akkor a mostani éveben alkoholos reggelek, nagy kajálások, sok alvás, kevés munka, ugyanakkor szeretettel övezett, játékos és nyugodtabb periódus várható. Pozsonyban házibuliztam két és fél napon át, a tavalyi egy hetes Palócföld-Erdély-Komárom után abszolúte visszafogottnak nevezhető
Kései újévi fogadalom:
1. német nyelvvizsga.
2. keménynek lenni, marburgi öntréning folytatása
3. úgy csinálni a dolgokat, hogy nekem legyenek jók.
4. kipróbálni új munkahelyen magamat.
5. találni egy helyet, ahol lehet tangózni.

Pillanatok

Úgy gondolom tovább fogom írni a blogomat, s majd elválik mi lesz belőle. Komoly blogra gondoltam, amiben nem csak azt írom le, hogy mikor és hol voltam, mit csináltam, hanem azt is, ami tényleg nyomaszt, fáj, örömmel telit vagy foglalkoztat.

Vannak pillanatok, amikre ha visszagondolok meghatározóak voltak a 2010-es évemben. Ezekből gyűjtögettem párat, hogy lássátok mikre gondoltam a "komoly blog" alatt. Egy örömteli, egy ijesztő, egy döntéshozó, egy szomorú és egy boldog jut eszembe.

Öröm-pillanat: Nyáron a Kis-Dunán kenuztam haverokkal, jólesett elfáradni, bűzölögni a szunyogriasztótól, leégni a napon. Jókedvet éreztem, s nyugalmat, mire már vágytam. Kormányoztam a kenut, amerre nekem tetszett, a többiek meg húzták előttem a lapátot, viccelődve fröcsköltük egymásra a vizet. s kiszálláskor elsüllyedtünk a sárban, mert árviz után voltunk. Köszönöm Istenem.
Ijesztő-pillanat: Egy tavaszi napon, nyomorultul fájva és üresen, majdnem megöltem magam. Autóval mentem Bős fele, s megláttam egy diófát és gyorsítottam... pszichológiai kisülés - nem tudom...  nem tartott sokáig csak pár másodpercig, az utolsó pillanatban elkaptam a kormányt, nagyon megijedtem, hogy mi lesz így velem a későbbiekben. Gondolkoztam pszichológuson, de végül, úgy érzem rendeződött. Isten tervei kifürkészhetetlenek.
Döntés-pillanat: Paláston egy önismereti kurzuson, egy hétvégén ténylegesen elhatároztam, hogy lelépek világot látni Németországba. Kizuhanni addigi világomból, kinyitni a a kaput, beengedni új dolgokat, új embereket, impulzusokat. Palásti pillanatom pedig olyan volt, hogy feküdtem a padlón egy osztályteremben és nevettem. Tánccal és énekkel ünnepeld az Urat.
Szomorú-pillanat: Múlt télen egy bevásárlóközpontban. Elengedni azt, aki el akar menni, még ha kettészakadsz is. Egy ölelés, amiben a hideget, távolságot érzed. Istenem, legyen meg a te akaratod.
Szabad-pillanat: Marburgban egy este, már magam sem tudom milyen nap volt, Suliztam, uszodáztam, találkozgattam emberekkel, tangót táncoltam, sörözgettem. Éjjel lefekvéskor nem tudtam elaludni, nem akartam, hogy végetérjen a nap. Kiváncsi lettem a jövőmre, terveket szövögettem, amik kellenek a mindennapokhoz, nem sodródni kényelmesen, mint már sok-sok éven át, hanem tevékenyen hozzáállni a doglokhoz. Uram, adj kitartás! 

Spok megérkezett az anyahajóra

 bauerbachi látkép a szobámból

Romuláni küldetésem, háromnegyed részt sikerrel járt. Jobban megismertem a hozzám oly közeli romulán nyelvet, kultúrát, élveztem az ottani élet nyújtotta örömöket, s ami fő: tanultam magamról. Ami még hiányzik, az a nyelvvizsga. Mivel nem sikerült megfelelő lakást találni decemberre november elsejéig (a vizsgára való bejeletkezés határidejéig), a november végéig szabtam meg a idei német szünidőmet. A nyelvvizsgát januárban, Pozsonyban próbálom meg... hogy mit várok ettől a vizsgától? hm... nekem ez személyesen kell, hogy bebizonyitsam, igenis képes vagyok rá... kell a sikerélmény, tartozom magamnak.

Csütörtökön érkeztem haza. Anyám örömében könnyezett, nekem meg a szivem szorult össze, mintha facsarták volna. Pár napig beletelt, mig visszazökkentem. S azóta megnéztem azt a Harry Potter filmet Győrben, amire még Marburgban terveztem, hogy elmegyek. Mikor hazaértem sokakat felhivtam, de eddig egyedül a bősi haverommal találkoztam. Kint hozzászoktam, hogy mindenki engem hivogat, meg kiváncsiak rám, most átcsöppentem egy másik világba, ahol én hivogatok embereket, hogy mikor találkozzunk. Nincs ezzel gond, de érdekes kontraszt. Ma meg feltöltögettem pár képet facebookra.

Napi vicc: szeptember végén lakást kerestem Marburgba, persze hasztalan. Voltam egy egyébként nagyon szexi szerb csajnál, akivel 40 percen át teáztam, beszélgettem és totál azt hittem megkapom a lakást. Nem kaptam meg, és még vissza sem jelzett, én hivtam fel és csak annyit mondott: sorry. Semmi gond, ez van. A vicces része most jön, tegnapelőtt irt, hogy aki helyettem költözött oda váratlanul lelépet, nincs-e kedvem január közepéig nála lakni. Magyarul bajban van, s kellene a pénzem, hát NEM. Velem egyszer lehet kitolni, többször nem adok rá esélyt.

Amikor elmentem nyár volt, mikor megjöttem beköszöntött a tél, sok-sok hóval és pocsolyával. Karácsonyig apámmal dolgozok, hogy legyen kis pénzutánpótlásom, s január az már egy új év... azzal még nem foglalkozunk publikusan :)

üdvözlet romulán Enterprise-ról