Úgy gondolom tovább fogom írni a blogomat, s majd elválik mi lesz belőle. Komoly blogra gondoltam, amiben nem csak azt írom le, hogy mikor és hol voltam, mit csináltam, hanem azt is, ami tényleg nyomaszt, fáj, örömmel telit vagy foglalkoztat.
Vannak pillanatok, amikre ha visszagondolok meghatározóak voltak a 2010-es évemben. Ezekből gyűjtögettem párat, hogy lássátok mikre gondoltam a "komoly blog" alatt. Egy örömteli, egy ijesztő, egy döntéshozó, egy szomorú és egy boldog jut eszembe.
Öröm-pillanat: Nyáron a Kis-Dunán kenuztam haverokkal, jólesett elfáradni, bűzölögni a szunyogriasztótól, leégni a napon. Jókedvet éreztem, s nyugalmat, mire már vágytam. Kormányoztam a kenut, amerre nekem tetszett, a többiek meg húzták előttem a lapátot, viccelődve fröcsköltük egymásra a vizet. s kiszálláskor elsüllyedtünk a sárban, mert árviz után voltunk. Köszönöm Istenem.
Ijesztő-pillanat: Egy tavaszi napon, nyomorultul fájva és üresen, majdnem megöltem magam. Autóval mentem Bős fele, s megláttam egy diófát és gyorsítottam... pszichológiai kisülés - nem tudom... nem tartott sokáig csak pár másodpercig, az utolsó pillanatban elkaptam a kormányt, nagyon megijedtem, hogy mi lesz így velem a későbbiekben. Gondolkoztam pszichológuson, de végül, úgy érzem rendeződött. Isten tervei kifürkészhetetlenek.
Döntés-pillanat: Paláston egy önismereti kurzuson, egy hétvégén ténylegesen elhatároztam, hogy lelépek világot látni Németországba. Kizuhanni addigi világomból, kinyitni a a kaput, beengedni új dolgokat, új embereket, impulzusokat. Palásti pillanatom pedig olyan volt, hogy feküdtem a padlón egy osztályteremben és nevettem. Tánccal és énekkel ünnepeld az Urat.
Szomorú-pillanat: Múlt télen egy bevásárlóközpontban. Elengedni azt, aki el akar menni, még ha kettészakadsz is. Egy ölelés, amiben a hideget, távolságot érzed. Istenem, legyen meg a te akaratod.
Szabad-pillanat: Marburgban egy este, már magam sem tudom milyen nap volt, Suliztam, uszodáztam, találkozgattam emberekkel, tangót táncoltam, sörözgettem. Éjjel lefekvéskor nem tudtam elaludni, nem akartam, hogy végetérjen a nap. Kiváncsi lettem a jövőmre, terveket szövögettem, amik kellenek a mindennapokhoz, nem sodródni kényelmesen, mint már sok-sok éven át, hanem tevékenyen hozzáállni a doglokhoz. Uram, adj kitartás!
